Jókívánságok


Láttuk már, hogy a szovjet-nemzetiszocialista egymásra találás rövid, de intenzív időszaka nemcsak olyan tartós eredményekkel ajándékozta meg a világot mint a Molotov-Ribbentrop-paktum, amely a Baltikumtól a Balkánig máig alapvetően meghatározza Kelet-Európa határait, hanem a fegyverbarátság és szolidaritás olyan példáival is mint városok elfoglalásához nyújtott önzetlen segítség, a megszállt területeken tartott közös díszszemlék, a titkosszolgálati módszerek megosztása a lengyel diverzánsok megfékezésére vagy a határozott kiállás a mind szélesebb körű testvéri együttműködés mellett. Ezek sorába tartozik az az üdvözletváltás is, amelyre a két ország vezetői között került sor a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírása után szinte napra pontosan négy hónappal, 1939. december 21-én, Sztálin hatvanadik születésnapja alkalmából, mely a szerencsés véletlen jóvoltából épp a két hatalom együttműködésének nem egészen két éves időszakára esett.


A történelmi hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Sztálin hatvanadik születésnapja valójában 1938. december 18-ra esett, amikor a diplomáciai tapogatózás még éppen csak megindult a két ország között. Joszif Dzsugasvili ugyanis a gori Uszpenszkij-székesegyház anyakönyve, iskolai bizonyítványai és kiterjedt cári rendőrségi nyilvántartása szerint 1878. december 18-án született, ahogy ő maga is leszögezi 1921-ben sajátkezűleg írott önéletrajzában. Hatalomra kerülése után, 1922-től kezdve azonban következetesen 1879. december 21-ét jelölte meg születése napjaként. Hogy mi oka volt egy évvel és három nappal megfiatalítania magát, arra sok magyarázat született, de meggyőző egy sem. Lehet, csak az az orwelli jóérzés vezérelte, hogy akarata még a múltat is tetszése szerint formálja. Tény, hogy ettől fogva a Szovjetunió és a világ haladó országai ezen a napon köszöntötték őt. Így például Magyarország, ahol, mint közismert, imaginárius 70. születésnapján, 1949. december 21-én állították üzembe az első – vörös – trolibuszt, a számozást mindjárt 70-nel kezdve (majd egy év múlva 71-gyel folytatva), amely máig is ezzel a számmal közlekedik eredeti útvonalán, a Parlament és az egykori Felvonulás téri egykori Sztálin-szobor között. Amin persze nincs mit csodálkozni, hiszen Sztálin még 2003-ban is Budapest díszpolgára volt.


A haladó országokhoz csatlakozott tehát Németország is, amikor kancellárja és külügyminisztere, Adolf Hitler és Joachim von Ribbentrop jókívánságaikat fejezték ki 1939. december 21-e alkalmával, amelyeket a Pravda két nap múlva közzé is tett.


Ко дню Вашего шестидесятилетия прошу Вас принять мои самые искренние поздравления. С этим я связываю свои наилучшие пожелания, желаю доброго здоровья Вам лично, а также счастливого будущего народам дружественного Советского Союза.
АДОЛЬФ ГИТЛЕР

Hatvanadik születésnapján kérem, fogadja legőszintébb üdvözletemet. Ezekhez fűzöm egyúttal legjobb kívánságaimat is, jó egészséget kívánva személyesen Önnek és boldog jövőt a baráti Szovjetunió népeinek.
ADOLF HITLER
Памятуя об исторических часах в Кремле, положивших начало решающему повороту в отношениях между обоими великими народами и тем самым создавших основу для длительной дружбы между ними, прошу Вас принять ко дню Вашего шестидесятилетия мои самые тёплые поздравления.
ИОАХИМ ФОН-РИББЕНТРОП
Министр иностранных дел
Visszaemlékezve a Kreml-béli történelmi órákra, amelyek határozott fordulatot hoztak e két nagy nemzet viszonyában, s egyúttal lefektették a kettejük közötti hosszú távú barátság alapjait, kérem, fogadja legforróbb üdvözletemet hatvanadik születésnapja alkalmából.
JOACHIM VON RIBBENTROP
külügyminiszter

Németország vezetőit követően üdvözletét küldte még Otto Kuusinen, a szovjetek által november 30-án felállított finn bábkormány elnöke, illetve a japánok ellen orosz katonai segítséggel harcoló Csang Kaj-sek megbízottja is. Ami feltűnő, az az angol és amerikai üdvözlet hiánya, amelyet később mindkét ország képviselői diplomáciai baklövésnek ismertek el, és 1941-től kezdve siettek is évente pótolni. Anthony Eden külügyminiszter az első brit üdvözletet személyesen adta át Moszkvában azzal az ajándékkal együtt, hogy Britannia nem kérdőjelezi meg a Szovjetunió 1939 és 1941 között kialakult határait. Churchill pedig ezt írta például 1944. december 21-ére:

Я шлю Вам свои самые искренние поздравления по случаю дня Вашего рождения. Я убежден, что Ваша жизнь весьма ценна для будущности всего мира и для постоянного укрепления уз, соединяющих наши обе страны. Поэтому когда я выражаю Вам добрые пожелания в день рождения, то это не является риторической фразой.Legőszintébb üdvözletemet küldöm Önnek születésnapja alkalmából. Meggyőződésem, hogy az Ön élete rendkívül drága az egész világ számára, és folyamatosan erősíti az országaink közötti kötelékeket. Ezért tehát amikor születésnapja alkalmából a legjobb kívánságaimat tolmácsolom Önnek, ezt ne tekintse puszta retorikai frázisnak.

1939 decemberében azonban még legföljebb csak az alábbihoz hasonló megnyilatkozások jelentek meg az angolszász sajtóban, amelyek bizonyára egyáltalán nem erősítették az érintett országok közötti kötelékeket:

(pedig hol van ekkor még az Animal Farm!)

Sztálin a jókívánságokat sietett hasonlóan meleg és őszinte hangnemben megválaszolni.


ГЛАВЕ ГЕРМАНСКОГО ГОСУДАРСТВА
господину АДОЛЬФУ ГИТЛЕРУ.
Прошу Вас принять мою признательность за поздравления и благодарность за Ваши добрые пожелания в отношении народов Советского Союза.

A NÉMET KORMÁNY FEJÉNEK,
ADOLF HITLER úrnak
Kérem, fogadja nagyrabecsülésemet üdvözletéért és hálás köszönetemet a Szovjetunió népeinek küldött jókívánságaiért.
МИНИСТРУ ИНОСТРАННЫХ ДЕЛ ГЕРМАНИИ господину ИОАХИМ ФОН РИББЕНТРОП.
Благодарю Вас, господин министр, за поздравления. Дружба народов Германии и Советского Союза, скрепленная кровью, имеет все основания быть длительной и прочной.
NÉMETORSZÁG KÜLÜGYMINISZTERÉNEK, JOACHIM VON RIBBENTROP úrnak
Miniszter úr, nagyon köszönöm üdvözletét. Németország és a Szovjetunió népei vérrel megszilárdított barátságának minden esélye megvan rá, hogy tartós és erős legyen.

Ám Sztálin válasza nem mindig volt ilyen udvarias. Különösen olyankor nem, amikor valaki a barátait próbálta befeketíteni előtte. Mint Vszevolod Merkulov, az állambiztonsági komisszariátus (NKGB) vezetője, aki 1941. június 17-én, öt nappal a Szovjetunió német lerohanása előtt az alábbi jelentést közvetítette a német légierőnél szolgáló megbízható informátorától, miszerint a német támadás már akármelyik pillanatban megindulhat. Sztálin a következő választ firkantotta a dokumentumra:

Т-щу Меркулову. Может послать ваш «источник» из штаба Герм. Авиации к еб-ной матери. Это не источник, а дезинформатор.
И.Ст.
Merkulov elvtársnak. Elküldheti az „informátorát” a Német Légierő törzskarától a kibaszott anyjába. Ez nem informátor, ez dezinformátor.
J(oszif) Szt(álin)

A dokumentum első közzététele: Szergej Kudrjasov (szerk.): Вестник архива Президента
Российской Федерации. Документы СССР-Германия 1933-1941,
2009

Ha Merkulov esetleg nem közvetítette volna Sztálin jókívánságát, megtette azt helyette a Gestapo. Merkulov informátorát, Harro Schulze-Boysent, a német légierő régi katonacsaládból származó magasrangú tisztjét, aki a nemzetiszocializmus meggyőződéses ellenségeként ellenálló csoportot szervezett és rádión keresztül tudósította a szovjet vezetést a német hadsereg előkészületeiről, nem sokkal ezután letartóztatták. Feleségével együtt a berlin-plötzenseei börtönben végezték ki 1942. december 22-én, egy nappal Sztálin születésnapja után.


12 megjegyzés:

perger írta...

Azon gondolkodom, hogy Sztálin kézjegyében az Ct az miért hasonlít a sarló-kalapácsra. :)

Studiolum írta...

Nem elképzelhetetlen a szándékosság, hiszen amúgy a kis t-t nem így kellene írni, hanem a magyar kis m-hez hasonlóan. Bár az is igaz, hogy Sztálin a többi szóban is így írta (mindjárt a mondatkezdő Может-ben is). Annyi bizonyos, hogy ha Sztálin tudatában volt ennek, hízelgett neki a dolog :)

Névtelen írta...

Érdekes és izgalmas összefoglalókat közöl. Alig győzöm elolvasni a régieket is...

M. Fehérvári Judit írta...

A boldog gyermekkorért...
Nekem ez ragadta meg a figyelmem és rögtön az elején a két kézlendítéses üdvözlet...
Hiába, a diktatúrák természete nagyon is hasonló, noha valószínűleg jóval többen haltak meg a sztálini lágerekben, mint a Gestapo és egyéb szervek börtöneiben...
Nagyon élveztem!
Köszönettel: Judit

Studiolum írta...

Ez igaz, de az is, hogy a sztálini lágerek hosszabb ideig működtek. Nincsenek most kéznél pontos statisztikák, de általában úgy tartják, hogy a Gulagon 1934 és 1953 között 14 millió ember fordult meg, és ebből kb. 1,6-1,8 millió halt meg. Ezt a számot persze nagy mértékben növelik még az egyéb táborok és börtönök, de azért a Gulag volt a legnagyobb. Ugyanakkor Németországban 1933 és 1945 között csak a koncentrációs táborokban 10 millió körüli ember – lengyel, zsidó és német – halt meg.

De ettől függetlenül a diktatúrák természete nagyon hasonló. Szeretnék majd közölni egy képsort, ahol a 30-as évek szovjet és német plakátjait állítom párhuzamba. Megdöbbentő a hasonlóság.

Névtelen: Nagyon köszönöm, és nézzen máskor is vissza. Majd rendszerezni fogom az e témába vágókat is egy, a lapszéli listába bekötött blogbejegyzésben.

Kósa Márta írta...

Ha megérném végre, hogy az az egyenlőség jel odakerülne a két eszme közé...
Nem csupán gondolatainkban, hanem tényszerűen a valóságban!

Studiolum írta...

Nem lenne jó, ha odakerülne, mert az a gondolkodás rövidzárlatát jelentené. Hogy lennének egyenlőek, mikor még a magyarországi kommunizmus sem volt egyenlő a romániaival? Embertelennek mindkettő embertelen volt, de ennyi erővel a világ minden embertelen diktatúrája közé egyenlőségjelet tehetnénk, s akkor elveszítenénk a lehetőséget, hogy megértsük sajátos okaikat és természetüket, azaz végső soron az ember, a társadalom és a történelem természetét.

HaKohen írta...

Apró megjegyzések:

1.) A háromlábú vagy egylábú t nem hinném, hogy Sztálinnal függne össze. Én elég folyékonyan írok jó ideje oroszul, de mindig az egylábú t-t használom, anélkül, hogy tudatosan odafigyelnék. És ezzel nem állok egyedül. Nyelvtanárilag és a hétköznapi írásban pedig teljesen elfogadott. Egy nyelvtörténész talán meg tudná mondani, hogy mikor és miért vált párhuzamossá a kétféle t. Így a sarló-kalapács feltételezés is lehet, hogy utólagos projekció.

2.) Azért az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a két kép karlendítése két eltérő jelentést hordoz. (Nem érdemes engedni az érzelmi csábításnak, hogy ott is hasonlóságot mutassunk ki, ahol nincs - marad még elég lényegesebb hasonlóság.) Ugyanis Hitlernél a karlendítés a hivatalos náci köszöntés része. A Sztálin-plakát viszont a propaganda-giccs része, ami valahogy úgy dekódolható, hogy a vezér a jövőbe mutat... (Ez valójában nem is karlendítés.)

3.) Persze a táviratváltások mindig mondanak valamit, ha mást nem, a politikai, nézet- és álláspontváltásokat tükrözik. De azért ezeket se értékeljük túl - ellentétben azzal, hogy a diktatúrák mindig hajlamosak voltak túlértékelni, már csak azért is mert az ilyenek az igazi híreket pótolták a sajtóban. A protokoll szokott mondani valamit, de azért sok mindent el is takar.

4.) Végképp apróság, de a beszkennelt Pravdában Hitler és Ribbentrop távirata alatt Otto Kuusinen távirata következik 'Tovariscsu (nem Goszpogyinu!) Sztalinu' címmel. Ez csak a közeli finn-szovjet háború utólagos fényében delikátum.

ÉvaZsuzsanna írta...

Harro Schulze-Boysent és felesége a képen, amikor még nem sejtik végzetüket. Ha születtek gyermekeik, vajon milyen sorsuk lehetett szüleik kivégzése után? De nem csak ők, hanem a világban megszámlálhatatlan elárvult gyermek áldozata a felnőttek háborúinak...

Studiolum írta...

ÉvaZsuzsanna: Nem tudom, voltak-e gyermekeik, de Schulze-Boysen szülei még éltek, és megrendítő búcsúlevelet írt nekik.

HaKohen: Teljesen igazad van, s mint látod, az efféle utalásokat én is mindenütt meghagytam utalás-szinten, ahol még érdekességszámba mennek, és nem vontam le belőlük a nagyon kínálkozó következtetéseket, amelyek viszont már hamisak lettek volna. Ezzel együtt jó, hogy kifejtetted az egyes pontokat, nehogy más levonja.

1. Én kétféle módon írok oroszul: az iskolában tanult szépírással (ilyenkor háromlábút írok), vagy a saját latinbetűs kézírásomhoz hasonló, a nyomtatotthoz közelítő írással (ilyenkor egylábút). Valószínűleg Sztálinnál is a kézírás és a nyomtatott betű keveredik. Ugyanakkor érdekes utólag látni a szignó és a szimbólum hasonlóságát, és eltűnődni, vajon Sztálin is látta-e ezt. De csak ennyi.

2. A karlendítés így van, ahogy mondod. Ezt a képet csupán hangulati felütésként tettem be az írás elé, és még el is tűnődtem rajta egy kicsit, berakjam-e, mert biztos, hogy lesz, aki több azonosságot magyaráz bele a kelleténél. Végül is reckíroztam. De tény az, hogy van már összegyűjtve jó kéttucatnyi plakátom a korból, ahol a náci és a szovjet propaganda rendkívül hasonló vizuális elemekkel operál. (Még sokkal inkább is mint itt, ahol egyértelmű a gesztus különbsége.) Ami persze nem elsősorban a két rendszer azonosságát, hanem inkább a korabeli vizuális nyelv toposzainak elterjedtségét jelenti (akár a Szovjetuniótól Argentínáig is, mint már volt róla szó).

3. Magát a táviratváltást sem érdemes túlspilázni. Szövetségesek nyilvánvalóan köszöntik egymást a jeles alkalmakkor, bár az a személyi kultuszról mond valamit, hogy mit tekintettek jeles alkalomnak. Amiért mégis érdemes volt bemutatni, az inkább az a tény, hogy ezt a táviratváltást, sok más aprósággal együtt, amelyek az utóbbi években kezdenek a felszínre bukkanni az orosz sajtóban az 1939-1941 közötti „nem-háború” időszakából, utólag éppúgy nemlétre ítélték, mint a breszti náci-szovjet díszszemlét és az összes többit. Ha nem is készítettek utólag másfajta Pravda-számot ezekre a napokra mint Orwellnél, de ezek a számok hozzáférhetetlenek voltak. Ez az elhallgatás teszi tehát, hogy most puszta felmutatásuknak is van némi jelentése.

4. Kuusinen „tovariscs”-a nekem is tetszett, gondoltam is, hogy felhasználom majd egy, a szovjet-finn háború dalairól tervezett bejegyzésben. Most mindenképpen tettem egy pontosító megjegyzést a szövegben, hogy érthető legyen az oka.

HaKohen írta...

@Studiolum:

Kösz a választ, végül is nincs nagy eltérés közöttünk. Pláne, hogy Orwellt is említetted. Valóban úgy van, ahogy mondod, mindössze arra akartam fölhívni a figyelmet, hogy a protokoll mögött még sok minden rejtőzik.

A hasonlósághoz tartozik az is, hogy valamikor a 60-as vagy 70-es évek tájékán M. Romm, az egyik legjobb szovjet filmrendező készített egy filmet "Hétköznapi fasizmus" címmel. A részletekre már nem emlékszem: nagyon régen láttam. Viszont arra igen, hogy nem kellett különösebben vájtfülünek (vájtszeműnek?) lenni ahhoz, hogy valaki lássa: a film a szovjet rendszerről (is) szól.

Végül a t-ügy. Kicsit felületes voltam, de most utánanéztem. Az egyik másik bejegyzésedhez hozzászólva említettem a Lenin-dalt is tartalmazó Peszennyiket. Most megnéztem: minden kis és nagy t egylábú. Ugyancsak megvan egy 1950-es Iszakovszkij-kötet (többek között a Katyusa szövegírója), abban is egylábú t-k vannak. Ha emlékeim nem csalnak, csak az iskolai folyóírásban kellett használni a háromlábú t-t. Akkor még egy vízszintes vonalat is kellett tenni föléje, amint a háromkarú s alá is, nehogy a kézírás forgatagában összekeveredjenek. No de aki túllépett az iskolán, hamar abbahagyta ezt, és maradt az egylábú t.

Tamas DEAK írta...

Kikukáztam a vonatkozó Pravdát, nem érdektelen az sem, kik küldtek még, akik lemaradtak a fotóról.

Г-ну СТАЛИНУ.
Искренне Вас поздравляю с исполняю-
щийся сегодая Вашим шестидесятилетием.
Расцвет и прогресс Вашего государства
за последние годы достигнуты благодаря
Вашему великому руководству. Подобные
небывалые успехи вызывают укахсиие
всего мира.
Китай, в настоящее время напрягаю-
щий все силы к оказанию сопротивления
жестокояу врагу для создания государства
грех народных принципов, к осуществляс-
ИЗ БРАТИСЛАВЫ, г!.ХЦ.39 г.
мому Вами руководству велжлми плавам
строительства государства, к Вашим стре-
млениям по упрочению мира во всев вире
и особенно за Вашу симпатию в пашей
войне -г- сопротивлению, — чувствует осо-
бое уважение и признательность.
Представляя всю армию и весь народ
Китая, приношу Вам самые горячие по-
здравления.
ЦЗЯН ЧЖУН-ЧЖЭН
(пня Чан Кай-шв).
Чутгапп, 20 декабря 1939 г.
Его превосходительству, президенту
ИОСИФУ СТАЛИНУ
Я счастлив выразить Вашему превосхо-
дительству, в день Вашего шестидесяти-
летия, самые горячие пожелания личного
ИЗ АНКАРЫ.
Его превосходительству
По случаю шестидесятилетня со дня
рождения Вашего превосходительства, мне
особенно приятно передать Вам свои са-
ИЗ ТАЛЛИНА, от 21.ХП.39 г.
Москва.
счастья л процветания Советского Союза.
тисо.
Президент Словакия.
господину СТАЛИНУ.
Москва.
мыо горячив пожелания и пожелать Вал
счастья.
САРАДЖОГЛУ.
Господину ИОСИФУ ВИССАРИОНОВИЧУ
СТАЛИНУ
По случаю шестидесятилетня дня Ва-
шего рождения просям Вас принять наши
искренние поздравления и наилучшие по-
желания долгой продуктивной деятельио-
ИЗ РИГИ, от 21X11.39 г.
Кремль, Москва.
сти на благо народов Союза ССР и укреп-
ления дружбы с ЭСТОНСКОЙ республикой.
Ю. ЛАЙДОНЕР,
Ю. УЛУОТС,
А. ПИЙП.
ИОСИФУ ВИССАРИОНОВИЧУ СТАЛИНУ
В день, когда народы Советского Союза
отмечают шестидесятилетие своего вождя,
позвольте мне вместе с чувством искрен-
него уважения выразить Вам наилучшие
ИЗ КАУНАСА, 21.ХН.39 г.
Москва,
Москва.
пожелания для дальнейшей плодотворной
деятельности на благо Вашего великого
государства. МУНТЕРС.
Господину СТАЛИНУ
ИОСИФУ ВИССАРИОНОВИЧУ.
По случаю праздгованнл Вашей шести-
десятилетней годовщины, имею честь про-
сить Вас, глубокоуважаемый Пданф
Виссарионович, принять наши сердечные
поздравления и наилучшие добрососедские
ИЗ ТАЛЛИНА, от 21.ХН.39 г.
пожелания всякого Лларе-получпя в Ваше!
личной ЖИЗНИ, равно пак дртжечтветпгому
ЛИТОВСКОЙ республике Советскому Союзу и
его народам.
УРБШИС — МИНИНДЕЛ ЛИТВЫ.
МОСКВА, КРЕМЛЬ, Г-ну СТАЛИНУ.
Вам, великому вождю советских народов,
к Вашему юбилею тлю лскргмпмс поздрав-
ления и пожелания, чтобы Ны еще долго
с той же энергией я успехом могли рабо-
тать иа благо парадов Советского Союза.
С глутлтмга удовлетворением пглшггпаю
Ваню руководяще* участие в московских
переголорах, где а имел счастие от питан
моего президента договариваться об уста-
новлении новых прочных основ к развитию
отношении между Эстонией и СССР. Верю,
что тот дух воантюп) понимания я уваои-
ния обоюдных интересов, который Вы так
ярко и убедительно показали во время
переговоров, и впредь будет лучшей гаран-
ппен благотворил™ действия соглашения,
доспгпгутого в Москве
СЕЛТЕР.